Bemutatkozhatok?
Feketéné Kovács Ágnesnek hívnak, hivatalosan webdesigner és kommunikációs szakember vagyok.
Fenntartható szemlélettel tervezett weboldalakat készítek, online marketing tanácsadást tartok és értékesítési automatizált rendszereket tervezek meg és építek fel. Mindezt a saját vállalkozásomban, online, hely függetlenül, úgy, ahogy én szeretném, ott ahol én szeretném. Szabadon.
De nem volt mindig így.
20 évig a közigazgatásban dolgoztam, ebből 16 évet egy önkormányzatnál osztályvezetőként. Sokáig ideális munkának tűnt, közel volt, a lányom kicsi volt, hozni, vinni kellett, óvoda, iskola, edzés, teljesen ideális választás volt.
Ahogy teltek az évek, egyre inkább éreztem, hogy ez nekem kevés. Minden jobbítási, újítási szándékot csírájában elfojtottak, nem volt mozgástér, minden nap ugyan az. Ugyan azok az ügyek, ugyan azok az ügyfelek, statisztika, és gyakran teljesen értelmetlen feladatok, eredmény nélkül. Akiben van egy kis ambíció, aki szeret tenni, dolgozni, új dolgokat megvalósítani, az egy idő után szűknek érzi ezt a környezetet. Én is így voltam. Kiégtem. Minden életerőmet elszívta az, hogy naponta be kell járnom, és olyan dolgokat kell csinálnom, amit nem szeretek, és mindezt egy nagyon lehúzó légkörben.
Ekkor jött a gondolat, hogy váltani kellene. De mit csináljak? Nem értek semmihez, csak a hatósági munkához. Elkezdtem gondolkodni, keresgélni és ekkor jött velem szemben egy hirdetés a webdesigner képzésről. ( ez volt az első találkozásom a marketinggel) Nagyon szuperül hangzott, néhány hónap és weboldalakat és logókat fogok tudni készíteni. Mivel az alap diplomám kommunikáció szakos, dolgoztam is újságíróként ifjú koromban, azt gondoltam ez jól kiegészíti majd azt a tudást, így lelkesen belevágtam.
Minden estémet tanulással töltöttem, ismerkedtem a programokkal, rajzoltam, tervezem, de már itt látszott, hogy ez nem az a tanfolyam, amitől megtanulom a szakmát, legfeljebb sorvezetőnek jó. Ekkor fogalmazódott meg bennem először a gondolat, hogy ha egyszer marketinggel fogok foglalkozni, akkor azt csak is becsületesen fogom tenni. Azt mondom, amit adok és azt adom amít ígérek vagy többet! (Azóta is ez a mottóm).
Rengeteget kellett utána tanulni, hozzákeresni mire összeállt a kép, hogy hogyan is lehet jól csinálni. Tehát megtanultam weboldalt készíteni. Gondoltam, most már biztos örülni fognak nekem és beadtam néhány pályázatot olyan helyekre, ahol a kommunikáció és a weboldalkészítés volt az irány. Nem árulok el nagy titkot, válaszra sem méltattak.
Így tovább képeztem magam és beíratkoztam marketinges üzleti képzésre. Többre is. Volt ami nagyon jó volt, és azt kaptam amit vártam, sőt még többet is, de volt olyan, ami meg sem közelítette az elkért árat. Viszont volt egy nagy előnye, rengeteg tapasztalatot szereztem és rengeteg nézőpontot tanultam meg. Tehát most már a marketinghez is értettem, így újra probálkoztam nagy lelkesen az álláskereséssel.
Korban 40+, a múltamban 20 év közigazgatás, finoman foglamazva nem kapkodtak utánam a cégek. Volt ahonnan felhívtak, volt ahonnan semmit nem szóltak. Volt ahol már konkrétumokat egyeztettünk, valahol mégis elcsúszott a dolog és a vége mindig a ” sajnálattal értesítem hogy…” lett. Elkeseredett voltam, nem értettem az egészet és nem láttam a kiutat a helyzetből.
A fordulópontra határozottan emlékszem, szinte „beégett”. Sziciliában voltunk kirándulni a családdal. Vasárnap este volt. Fél 8. Még erre is emlékszem. Kitört az Etna, minden tiszta hamu volt, jött a vihar, egy mediterrán hurrikán csapott le Sziciliára, ami a karib térségben szokott kialakulni, szakadt az eső, dörgött az ég, hideg volt, zörgött minden a hotelban a szélvihartól. Akkor jött az email. „Sajnálattal értesítjük, hogy…”. Ez akkor ütött.
Nem aludtam szinte egész éjjel. Hallgattam a tomboló vihart, és az járt a fejembe, hogy befejezem. Elengedem ezt az egész weboldal készítést, álláskeresést, és maradok ahol vagyok. Majd elbóbiskoltam és arra ébredtem, hogy reggel van. A vihar nem ült el kint, de bennem feléledt az „azért sem hagyom magam” érzés, és arra gondoltam, hogy akkor megcsinálom magam, egyedül. Csinálok én magamnak egy állást. Így lettem főállású vállalkozó.
Többet nem adtam be álláspályázatot sehova. Pár napon belül megjött az áttörés, hogy ki vagyok én és miben vagyok más mint a többi webdesigner. A fenntarthatóságot tudom képvisleni, egy ügyet, egy jó ügyet! Tudok tenni a világért, a bolygóért, mégha csak egy egészen picit is. Ez hatalmas lendületet adott. Kitaláltam a nevemet GREEN-DESIGN, megvettem a domain nevet és elkezdetem összerakni a saját arculatomat. Ekkor megérkezett az első fizetős megkeresés is.
Már csak a váltás volt hátra. Mert mindezt főállás mellett csináltam. Itt ismét jött az a bizony „B” terv. A biztonsági játék. Maradok még addig, amíg … és mindig volt egy „amíg”. Majd több hónapos vacillálás után, mikor a főnököm bejött és 20 percen keresztül orditozott velem, valami jelentéktelen ügyért, akkor elpattant valami. Nem kaptam fel a vizet, nem erőből döntöttem, hanem elértem a falat és ott volt az a pont, hogy ELÉG.
Aznap hazajöttem, kiszámoltam, hogy mikor kell beadjam a felmondást, hogy hónap végére essen a 60 napos felmondási idő vége. Volt még egy hetem addig. Megírtam a felmondásom, egy hét múlva bementem a főnököm irodájába és letettem az asztalára. Egy pillanatig nem inogtam meg, sem akkor, sem utána. Letelt a 60 nap, közben megpróbáltak marasztalni, de nemet mondtam. 60 nap után eljöttem és elkezdtem a vállalkozói utamat.
Hogy megbántam e?
Egy pillanatig sem. Egyszer sem merült fel bennem az, hogy lehet mégsem kellett volna. De ehhez el kellett menjek a falig, le kellett menjek az örvény legaljára, hogy újra fel tudjak jönni.
Nem emlékszem mikor éreztem utoljára ilyen jól magam a bőrömben. Azt csinálom amit szeretek, rengeteg új, értékes, kedves emberrel ismerkedtem meg, és odaállhatok számomra inspiráló, jó ügyek mellé.
Hogy miért mondtam mindezt el?
Azért mert feltett szándékom, hogy segítsek kezdő vállalkozóknak elindulni.
Tudom milyen nehéz, tudom mennyi kétség, félelem, buktató van. Mennyivel könnyebb azt mondani, hogy inkább hagyjuk, ez nem nekem való. De nem szabad feladni. Menni kell előre, és csinálni. Az eredmény pedig nem marad el.
